Rólam írták

Egyperces kroki Takáts Márton vándorrajzolóról Párizsban

A helyszín a két kínaihoz címzett kávéház a St-Germain-en (Les Deux Magots). Időpont: valamelyik századforduló. Nyár. Megvilágítás: késő délutáni napfény, jobbról és föntről. A háttér tálalópultján narancsvörös felhőszeletek.
Nem kell rendelnie, a pincér tudja a dolgát: egy csésze édes lélekvándorlás habbal, múltidézés nevű sütemény, pohár szóda.
Az Úr hosszan tanulmányozta a Szent Sebestyént Mantegnától, mielőtt Takáts Marcit megteremtette. A szemöldök dőlésszögének meghatározásához többször is visszament a Louvre-ba.
Homlokából félrefésüli az éles napsugár rézkarc-barázdáit. Egy hirtelen jött léghuzatot virtuóz zongorafutammal játszik tovább.
A vagabund-festők dédunokája. Villon nadrágjának, Thyll Ulenspiegel bocskorának, Apollinaire receptjeinek, Dürer melankóliájának, II. Henrik braguett-jének, és Ady holdfényes, nagy éjjelének örököse.
Az évszakoktól függetlenül, folyamatosan és reménytelenül szerelmes. Ajkán párizsi csókbazárok pompás rúzsemeletei.
Dölyfös szabadkézi versenyrajzoló. Ceruzával vág vissza. Radírgumival hárít.
A rézkarcról mindent tud, amit tudni lehet. Amit nem lehet, ő azt is tudja. Sőt tanítja. Fizetőpincéreknek, királykisasszonyoknak, a diplomáciai testület tagjainak.
Megátalkodott utazó, batyujában burgundi szurok, szíriai aszfalt, velencei terpentin, spanyol méhviasz, gumiarábikum. A passepartout-k mögött mindegyik tájképe összeér, találkozásuk keresztútján színpadias meghajlással köszönti szembejövő önmagát.
Körülményesen előszedi a zsebóráját - s´il vous plait Monsieur- inti magához a pincért.
- Ígérte magát egy hollandi, használt rézlapokkal házal. Hercules Seghers lemezeit passzolná tovább. Tegye meg, hogy utánam küldi a fickót. Adjon neki egy forró csokoládét; végül is megérdemli. Ideírom a szalvétára a nevét: Rembrandt Harmensz van Rijn. Ja, ha Párizsban nem ér el, keressen Borosjenőn.

Orosz István 

(a 2001-ben kiadott katalógus előszava) Letölthető formátum (22kB)